a három kedvenc helyemről

Ha megkérdeznék tőlem, melyik a kedvenc pesti épületem, kapásból rávágnám a Müpát. Viszont ha azt mondanák, soroljam fel a három kedvenc helyemet, akkor nagyon fognám a fejem. Kemény dió, hiszen rengeteghez köt valamilyen emlék, jó, vagy rossz, vagy enyhén szólva ködös. Azért mégis megpróbálom felállítani a top hármat, hátha ti is kedvet kaptok bedobni valamelyikben egy-két szigorúan csak narancslevet.

Kezdjük a Roham bárral. Oké, uncsi már folyton róla hallani, elvégre nem egy eldugott és népszerűtlen helyszín, azonban számomra már-már törzshely a túl kedves pultos sráccal, az őrülten menőn kinéző festett falaival és az udvarban található nyugis dohányzójával. Ha kortárs művészetre vágysz, mégpedig kortárs irodalomra, performanszokra sőt, koncertekre, akkor ott a helyed. Hétről hétre akad olyan rendezvény, ahol minimum egy költő, zenész vagy festőművész megfordul. Egyetlen hátránya az udvarban működő zumba terem, ami olyan szempontból tökéletes, hogy nyitott ajtónál könnyen nézegetheted a szexi fenekeket, azonban a zene hangos és kiáltoznak folyamatosan. Viszont ez sem vesz el a hely értékéből, számomra már „Rohamos” stílus az edzés zaja mellett beszélgetni.  

Keleti országnak Keleti Blokkot! Aha, A. Keleti. Blokkról. beszélek. Imádom. Ha elunnám ott magam, átruccanhatok a Dürerbe, mellette van. Sajnos ez nem olyan helyszín, ahová bármikor és bárhogy bejuthatsz, hiszen feltörekvő vagy már hú, de csúcsra tört zenekarok próbatermei találhatók itt, viszont ha sikerül, és megmászol három emeletet, fenn csak érdekes dolgok történhetnek. Főleg este, hiszen a legtöbbször akkor folynak a próbák, meg persze a borok. Minden hangstúdió más tervezéssel bír, a legó teremben például legós poszterek, képregények és egy hatalmas legó figura fogad minket. Megvan a fílingje a csupa laza beszélgető arcnak is a folyosón, miközben a termekből gitárhangok szűrődnek ki. A pult becsületkasszás, ha olyanod van és kell egy fröccs, odamész, dobsz egy kis pénzt a gyűjtődobozba, de senki nem felügyel. A Keleti Blokkban barangolni is szabad. Foteles szobák ősrégi, mégis működő zongorával és festők műtermei bukkanhatnak elő. Vagy a mosdó. Igen, talán női mivoltomból kifolyólag, ám nekem az a kedvencem. Festékfoltos csap, kreatív falfestmények, koedukált vécé, fogkefék, egy konyhabútoron poharak, tányérok. Egyesek szinte itt élnek.

      

Aztán harmadiknak ott a Calgary a Frankel Leó utcában. Az ajtón kissé Gyűrűk Urás felirat, miszerint csak művészek és bohémok lépjenek be. Ilyenkor mindig kicsit eltántorodom, hogy akkor nekem szabad-e, viszont olyankor jön Viki néni, a hajdan ismert színésznő és modell, aki karon fog és beinvitál. Romkocsma érzetem támad, viszont ezek mind Viki néni személyes holmijai, a papagáj ketrecben fotók ma is neves zenészekkel, színészekkel, egy kis vitrinben ékszerek, régi babák. A pinceszinten kanapé és még több érdekesség, lemehetsz olvasni sőt, ha nem vinnél magaddal semmit, ami lefoglaljon, még könyvet is találsz, persze nem polcon, hanem itt-ott elszórva. De mi a legeslegjobb?! Addig vannak nyitva, ameddig vendég van. Legutóbb is reggel hétig tartott a banzáj. Ez persze nem a hivatalosféle buli – Valentin-napkor, Viki néni születésnapján (október 23-a) és névnapján mindenképpen kutassátok fel a (másik nevén) Tündérbárt. Ide a végére azért egy kis spoiler alert: Viki néni üzeni, hogy igencsak el kellene egy-két segítő kéz a már meglévő pultos lány mellé, aki (már most meg tudom mondani) fizetése mellé rengeteg izgalmas történettel is gazdagodna. Meg persze az én látogatásaimmal.

            

vége lesz

most már mocskosul itt a vége a vizsgaidőszaknak és akkor újra támadok friss és ropogós csodákkal. imádjátok majd. it'll be like a shot in the head.

Beleszól a design a tojástartóba

Nemcsak azért írok Valicsek Éva ötletéről, mert csodásnak tartom. Hanem, mert megdöbbenve kellett szembesülnöm azzal a ténnyel, hogy ez az elképesztő újítás alig-alig szerepel egyelőre magyar nyelvű honlapokon, pedig – igenis magyar és igenis fantasztikus. 

 

Egyébként egyből megkaptam, hogy ebben mi a szuper. Nos, a kevésbé hozzáértő olvasóknak elmondanám, hogy a design nem attól lesz design, hogy valami szép. Hanem, hogy egy adott tárgyat akár funkciójában tökéletesít és ezt méghozzá egyszerű és nagyszerű úton teszi. Amely tervező eléri ezt termékén, az jó designt alkalmaz. Ezek közé sorolható Valicsek Éva soproni hallgató tojástartója is.

Szóval, akkor pontosan mi is ebben a csúcsszuper? Először is, hogy igyekszik azt a problémát megoldani, miszerint a hagyományos tojástartóban a kisebb tojások megfordulnak, megdőlnek. Éva olyan tojástartót álmodott meg ennek orvoslására, amely állíthatóságával különböző méretű tojásokat is ugyanolyan stabilan megtart.


Az egyetemistát zavarta továbbá, hogy a boltok polcán nem lehet egyből szemügyre venni az megvenni vágyott tojást, mivel a fedőrész nem enged egyből belátást a doboz tartalmába (még az áttetsző műanyag tojástartók sem). Éva viszont ezt is megoldotta karton lemezek és befőttes gumik alkalmazásával, amelyek a stabilitás mellett láthatóvá is teszik a tojásokat.

Továbbá fontos követelménynek tekintette a könnyű szállíthatóságot is és erre a tojások nélküli karton tökéletes, hiszen könnyedén összehajtható. Mi több, egy csepp ragasztó nem érte a terméket, hiszen a kartonlemezek csupán egy ponton vannak rögzítve az alaplaphoz.

Mégis, gyenge pontként említhető, hogy esésnél a Valicsek Éva által megálmodott tárgy valószínűleg nem védi annyira a tojásokat, mint a hagyományos darab. A tervezőnőnek mégis az a véleménye, hogy a befőttes gumik és a kivágott lyukak biztonságosan tartják a helyükön őket, tehát tojástartója nemcsak az esésnek, hanem szinte bármilyen oldalirányú erőnek is ellen tud állni.


Mindezek ellenére a termék egyelőre még csak szimpla ötlet. Annak ellenére, hogy nemrég telefonhívást kapott egy horvát érdeklődőtől, egyelőre még csak a tárgyalások folynak a gyártásról. (Nagyon remélem, hogy hamarosan látható és tapintható lesz ennek eredménye, bár szomorúnak tartom, hogy nem magyarok keresték fel Évát.)

Be kell vallanom, hogy Éva ismét rádöbbentett arra, milyen csodás dolog is a design, hogy olyan hétköznapi tárgyakat lehet újraálmodni vele, amire nem is gondolnánk. A szürke hétköznapokba olvadt hagyományos tojástartó, aminek arculatán egy percet sem töprengünk, most, egy kis változtatással élénk színfoltot hozott az életünkbe Évának köszönhetően. Ez jó design.

(a BBC cikke alapján, megtaláljátok a felsőfokon.hu-n)

Apokrif öttanúk – laza fiak felolvasóest

Roham bár, március tizenhárom. Laza fiak, Apokrif lapszámbemutató. A meghívón az állt, tavasznyitás, igaz, másnapra megjött a hó. Bennem viszont megmaradt valami zöld, csírázó az elhangzott versek nyomán. Most gondolnátok, hogy ez nyálas, meg fúj, de lányos duma, viszont azt kell, hogy mondjam, még tegnap is, amikor a tavaszi ballonkabátomban és cipőmben sétáltam hazafelé a hóviharban, Kerber Balázs gondolatai ugrottak be többek között és tartották bennem a lelket, miszerint "a hideg átjárta a gyomrom" olyannyira, hogy kétszer is megbántam, hogy nem bundában járok fürdeni.

Reichert Gábor, az Apokrif kritikusa vezeti az estét. Egy kis bevezetés után felszólítja a színpadra Biró Krisztiánt, akinek sok tekintetben mi vagyunk az elsők: nemcsak újonc az Apokrifban, hanem még a közönség elé is most áll ki először. A rapről átpártolt laza fi izgul egy picit, mi is izgulunk érte, de aztán mesél magáról, meg Kurityánról, a falujáról, publikációiról, megemlíti az őt felkaroló Zemlényi Attilát, és jöhetnek is a versek. Olyan címekkel találkozunk, mint a Mégis otthon, Lehettem volna mérnök, Damaszkuszi út 82. alá, vagy a Valamelyikünk. Szinte mindben találni valami megkapó játékot a szavakkal, mint a: "ha te felsegítesz a földről, én felsegítem a kabátod". Érdemes lesz figyelni Krisztiánra.

Őt követi a rutinos laza fi, Kerber Balázs, aki elárulja, hogy idén vagy jövőre várható első kötete. Remélhetőleg olvashatjuk majd benne a most elhangzott Foszlányokat, Peronokat vagy a Bowlingot. Költészete Tóth Árpádéra emlékeztet a természet élettel teli megjelenítésével és frappáns megszemélyesítésével, amibe viszont magát is folyton belehelyezi, mint álmos, asztalon fekvő, pizsamában megdermedő egyetemistát. Nagyon kerberbalázsos. Várjuk a kötetet. Én legalábbis biztosan.

Balázst Hó Márton cseréli sapkával a fején, Apple logóval a gitárján, időrablók felirattal a pólóján és fület melengető énekhanggal. Szó esik a metróról meg arról, hogy tetszett neki egy lány, akihez azonban nem mert odamenni. Ez kár, mert néhány hang eléneklése után tutira elolvadt volna még ebben a nagy Hóban is. (Jól van, hülye poén, de nem hagyhattam ki.) Márton egyébként már olyan bandák előtt is játszott zenekarával, a Jégkorszakkal mint a Heaven Street Seven vagy a Péterfy Bori & Love Band. Ez mi, ha nem laza?

A következő felolvasó a slam poetry műfajában már bizonyított Szabó Márton István, aki viszont Krisztiánnal együtt most szintén friss szerzőnek számít. Az Apokrif előtt a Holmiban és az Ex Symposionban is közölték írásait. Állítása szerint inkább a szabad formát szereti, ami a felolvasott versekben igazolódik is. József Attila Mamája hangzik el könnyeden átírva, a Pipere ódában pedig női szerepbe bújik (vagy egy borotváéba, váó), amiben csúnyán eldobják őt. (Nagyon csúnyán.) Alkotásain és előadásmódján érződik egyébként a slam hatása, habár ez inkább különleges ízt ad felolvasásának, mintsem hogy zavaró tényező lenne.

Végül pedig Palágyi László ragadja meg a mikrofont, aki rövid eltűnés után most ismét ránk talál a Rohamban, mi pedig rá a Sehonnaiban vagy az Utazásban és még Fehér Renátónak is üzen a Legalább senkiben, melynek soraiban megbújik filozófiája a költészetről. Sőt, nála találkozhatunk végre (hallelujah) egy kis közélettel is: az Egy országban egy kis kritika a lírai énnel összevonva ("ország alakú pocsolya, nem látom magam benne"), a Voltam ködösben pedig egy kis cinizmus szomszéd országunk irányába, ahonnan egyébként ő is származik. Őszintén megmondva, habár ez jóval élesebb téma, mint a borotvák, mégis felráz és humorával az est kellemes befejezését adja.

Szóval, most az összefoglalás. Leginkább olyasmiről, hogy biztos gagyi vagyok, mert semmi gonoszat nem mondok senkiről. Erre csak azt mondanám, ha találtam is valami kritizálhatót, az annyira eltörpül, hogy nem fecséreltem rá sem időt, sem helyet. Szerintem mindegyik laza fi megérdemelten állhatott fel a színpadra 13-án. Megérte elmennem a Rohamba. Kíváncsian várom, hogy április 11-én, a következő esten is mindenki ilyen laza lesz-e.

(az eredeti cikk itt olvasható.)

new tojástartó

nem hiszem el bazmeg, hogy erről nem cikkeznek itthon!! MIÉRT?! magyar design és külföldiek számolnak be róla. szégyen.

vétéef

nézzétek meg, nagyon királyak (ugly renaissance babies).

Két ’jó kérdés’ a designban: mire jó és mi a jó design?

Bevezetés

Mire jó a design? És mikor jó? Ezek azok a kérdések, melyek elindítanak a gondolatmenetben. Ám előbb azt kell megmagyarázni: miért is vetülnek fel? Természetesen azért, mert senki nem tudja jelenleg pontosan, mi is az a design, így tehát a jó design ismérveit és azt, hogy mire is jó, szintén nehéz definiálni. „Kétségtelenül súlyosbítja (…) a problémánkat a tárgyi világ parttalansága, amelynek alapvető elméleti kérdéseivel sem tudott megbirkózni a nemzetközi szaktudomány mindmáig[1].” Magyarországon továbbá nincs hivatalos, diplomás designszakértő. Mivel a design maga, ez a szó és fogalmi kör, amelyet magában hordoz csupán egy-két évtizedes jelenség hazánkban és habár mára már megvetette a lábát és kezd földbe gyökerezni, még továbbra is keresi a népszerűséget. Az első, mondjuk úgy designszakértőnek dr. Ernyey Gyulát tekinthetjük, aki azonban hivatalosan „az ipari formatervezés szakértője”, tehát felsőoktatási szinten ő sem kapott papírt hatalmas szaktudásáról.

Mégis, habár ezek szerint a design fogalmát nem tudjuk rendesen megragadni (és nem is ez a célunk), azt, hogy mi a jó design és mire is jó, már könnyebben megpróbálhatjuk körbeírni, hiszen a design a mindennapok részét képezi és ezáltal tapasztalati úton is képesek vagyunk közelebbről szemügyre venni a problematikát. A design, ellentétben azzal a képpel, ami a köztudatban él róla, nem feltétlenül csak az esztétikumot jelképezi és nem csak tárgyakra korlátozódó jelenség. Ennek kifejtését láthatjuk a következőkben a két elhangzott kérdésre kiélezve.

Design és esztétika

A jó design egyik alapfeltétele az ergonomikusság. Ebből következik tehát, hogy a design jó arra, aminek az ergonomikusságnak kell megfelelnie, tehát (többek között) az antropológiának. Ez „az ember súlyával, méretével és a tárggyal való testi kapcsolat minden fontos részletével számol, annak konkrét feltételeivel, mint kívánságokkal[2].” Mondhatjuk egyszóval, hogy a design megkönnyíti az ember életét, hiszen létében segíti őt. Nem mindegy a tervezőnek például, hogy a félig fekvőhelyzetet biztosító pihenőfotel mennyire felel meg a kívánalmaknak, hiszen pihenés közben nemigen ad alkalmat további helyváltoztatásra. A design ez esetben arra jó, hogy a használó hosszabb távon is képes legyen kényelmesen relaxálni a bútoron. 

Mi több, az ergonomikusság, és ezen felül tehát a design hasznos lehet egészségügyi célokból is, hiszen a gyógyászati segédeszközök ergonómiai átgondolása a gyógyításnak is alapfeltétele. Habár a filmekben jól mutathat egy kalózon a faláb, a való életben kényelmetlensége, kinézete miatt a rossz design példatárát bővítené.

A designnak társadalmi szerepe is van, hiszen innovációival megoldhat vagy enyhíthet egyes társadalmi problémákat, mint a hajléktalanságot, rokkantságot, a tiszta ivóvíz hiányát vagy egyszerűbbé teheti hétköznapjainkat. Ezen problémákat célozza meg a LifeStraw víztisztító szívószál vagy az alacsony padlós tömegközlekedési járművek tolószékeseknek, babakocsisoknak vagy nehezen mozgóknak.

Mi a jó design ismérve még? A környezettudatosság. Mire jó tehát a design? Arra, hogy minél környezettudatosabban éljünk és újrahasznosított tárgyak vegyenek minket körül, ami egyre lényegesebb a mai világban, ahol a (z energia)készletek végüket járják és határok nélküli pazarlás folyik. Az öko szemlélet jegyében alkot például a Walking-Chair Design Studio, amely PET palackokból létrehozott használati tárgyairól vált híressé (ruhafogas, mennyezeti lámpa), tehát lényegében újrahasznosítja, új funkcióval látja el a kidobásra szánt termékeket.

(Természetesen ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy attól még, mert a jó design egyik feltételét épp teljesíti az említett kreálmány, mégsem állíthatjuk egyből, hogy biztosan a jó kategóriájába tartozna, amennyiben például használójának vagy a jó design sok egyéb feltételének egyáltalán nem felel meg.)

A jó design ismérve továbbá, hogy tartósságra törekszik. Tehát adott esetben egy kínai gyártmányú hintaló, ami, mivel kevés időt és pénzt fordítottak a megtervezésére, két hónap használat után szétesik, nem nevezhető jó designnak. A tartósság azt a célt szolgálja, hogy általa közvetítse a termék minőségét, az adott gyártó, design műhely precizitását és szakmai tudását kifejezvén, hogy a termék a tervezési folyamat során hosszabb távú befektetést kíván nyújtani a megrendelőnek, vásárlónak. A design ebből is látszik tehát, hogy rendkívül emberközpontú.

Kreativitása által szolgálhat arra, hogy feldobja mindennapjainkat vagy egy adott terméket olyan formával lásson el, ami megkönnyíti az eladást. Miben nyilvánul meg az előbbi? Mindenben akár. Egy szedőkanál is életet vihet a sivár hétköznapokba vagy örömet okozhat a gyerekeknek (például a Fred cég által gyártott Pastasaurus) sőt, egy egyszerű tárgy extravagáns megcsavarása is olyan hatással lehet az emberre, amely nemcsak jobb kedvre deríti, de lehet, hogy éppen ez az a löket, ami miatt megvesz egy terméket (Crossropes-polc a MOME két fiatal hallgatója kezei közül).

A jó design használhatóvá teszi a terméket. Hiába kreatív vagy környezettudatos, ha nem felel meg alapvető funkciójának: hogy az legyen, ami. Láthatjuk David Clarke esetében, hogy a Tableware sorozat, habár kanalakból áll, egyik darabja sem teljesíti eredeti küldetését - hogy kanál legyen. Ugyanez a helyzet Don Norman Teáskannájával, a Headstand székkel, vagy édesapám teadiójával, amely tetején egy lila műanyag tulipán van és habár fenn kellene maradnia a felszínen, hogy ez látszódjon is, használat során mégis lesüllyed a bögre aljára.

Milyen szín sejlik fel bennünk, ha azt mondom: kávéscsésze? Fehér, ugye? Lehetnek rajta kék-, arany-, ezüstdíszítések, de a csésze maga általában fehér. Ezt szoktuk meg ugyanis. Nem esik jól zöld színű csészéből kortyolgatni a kávét. Megjelenésre extravagáns, ám nem veszi figyelembe a felhasználó „kódolását”. A jó design a természetességre törekszik és ebben az esetben feladatául tűzi ki, hogy használata közben jól érezze magát az ember, ne jelenjenek meg negatív érzelmek az adott tárgy iránt. A csésze esetében a fehér a természetes, mint ahogy a plüssmackó esetében is a barna.

Evezzünk veszélyesebb vizekre. Az urban design, amelyet városépítészetként emlegetünk, a design egy ága, mely méltán kapta ezt a besorolást, hiszen egy város, köztér látványán kívül annak használhatóságával és ami még fontosabb, emberre szabottságával is törődik, ami a jó design egyik alapismérve. A design helyes alkalmazásával tehát élhetővé tehetjük lakóhelyünket és esztétikussá.

Egy épület megtervezésének folyamatában szintén jelen van a design a megtervezés és a felépítés mellett. Egy magyar kockaház építészetileg jól meg lehet komponálva, amennyiben nem dől össze, ellenáll az időjárás viszontagságainak, és teljesíti funkcióját, ám design szempontból alacsony mércét üt meg. Ezzel szemben láthatjuk, hogy a Louvre új, iszlám szárnya vagy a szintén párizsi Origami-ház az exterior design magas nívója. Meghökkentő, esztétikus, nem tolakodó és újító. Ettől jó.

Az interior design (beltéri design) felel közvetlen környezetünk, a bútorok kinézetéért, használhatóságáért, praktikusságért. Például, ha egy irodai munkahelyen a bútorok színe, anyaga, kialakítása nem elég barátságos, sem a közérzetnek,  sem pedig a testnek, a dolgozó rosszul érezi magát benne, rajta, körülötte és ezáltal lelkesedése is csökken az elvégzendő munka iránt. A design célja tehát az is, hogy megfelelő élet- és munkakörülményeket alakítson ki.

Design és branding

Mi köze van a designnak a márkaépítéshez? „A márkaépítés első mozzanata a termék megtervezése, amelyben már a legelső lépéshez is szükséges a design, amely elsősorban a látható, tapintható dolgokra épít, és mivel a látás és a tapintás a két legfontosabb érzékszervünk, ezért a design elengedhetetlen része a brandingnek.  Amikor egy jól eltalált formaterv egy korszak jelképévé válik, a design maga is brandingként funkcionál[3].” Nem mindegy, hogy egy arckrém doboza, tartója és adott krém állaga, illetve színe hogyan néz ki. Ugyanis a termék jó designjába nemcsak a termék megjelenése (mint a Coca-Colás üveg világszerte jól ismert formája), tehát a csomagolástervezés tartozik, de a terméktervezés (itt példának említhetjük, mint jó designt, illetve annak és a marketingnek tökéletes összhangját, a Gillette borotvát, hiszen a rengeteg pénz, amit ebbe a kettőbe öltek és a rengeteg idő, amit annak designjával töltöttek kifizetődött, és a Gillette borotva mára világvezető márkává vált a borotvagyártás szakmájában), és a logókészítés is.

Ez utóbbi szintén elengedhetetlen része egy terméknek, egy jó termék logójának pedig a jó design. A tervezőgrafikusnak olyan márkajelzést kell megalkotnia, mely egyszerű, könnyen megjegyezhető és azonosítható (tehát adott esetben egy színháznak nem lenne logikus egy birkát álmodni emblémájául, hiszen arról inkább egy birkatelepre vagy gyapjúgyártó cégre asszociálunk, mintsem egy művészeti intézményre), illetve jól lehessen adaptálni különböző háttérszínekhez. A design ezeket a feltételeket segíti.

A marketinggel való összefonódás azonban az ország gazdaságát is életben tartja, hiszen a jó designnal és jó designerekkel a cég sokkal népszerűbbé válik, jobb megjelenésű és vonzóbb termékeket bocsát ki és ezáltal jobban veszik azokat, mellyel a cég, mely az adott államnak adózik, annak gazdasági helyzetét tartja egyensúlyban vagy növeli. Ebből is látszik, hogy milyen hasznos szerepe is van továbbá a designnak.

És az informatika? Valószínűleg sokunkkal előfordult már, hogy egy adott termékre rákeresve és annak honlapját megtalálva elbizonytalanodtunk a termék minőségét, komolyságát, egyáltalán valódiságát illetően. Egy termék vagy vállalat interneten történő önreprezentációja rendkívül fontos annak megítélését illetően, hiszen a ma embere információjának hatalmas százalékát a világhálóról szerzi be. A designer és ezzel tehát a design a jó honlap megtervezésében áll szolgálatunkra. A jó honlap design (web design) tükrözi a cég arculatát, első pillantásra kifejezi azt, hogy mivel foglalkozik és magára vonja a célcsoport tekintetét. Azonban hatásosnak is mondható, ha „elég figyelemfelkető ahhoz, hogy odavonzza a tekintetet, de nem túlzottan harsány ahhoz, hogy a tartalmat túlszárnyalja. És ami a legfontosabb: középpontba állítja a terméket[4].”

Hogy az számítástechnika világánál maradjunk, nem szabad kifelejteni a listáról az interface designt. Az interfész lényegében a számítógép vagy szoftver és az azt használó ember érintkezési felülete. Az interface (vagy interfész) design ennek alapján olyan informatikai megjelenítésre van specializálódva, melyet telefonoknál tapasztalhatunk többek között. Az, hogy a funkciók hogyan helyezkednek el a telefonon belül, hogy a menüpont milyen formájú, színű legyen, mind a designon múlik. Sőt, akkor jó ez esetben a design, ha könnyen kezelhető, gyorsan tanulható és átlátható a szoftver.

A design a tipográfiában is szerepet kap. Ezzel visszacsatolhatunk akár a reklámszakmához, hiszen egy logó betűstílusát megtervezni is design, ám vizsgálhatjuk akár az informatikát is tovább, hiszen honlapok, számítógépes játékok szövegezésénél hasznos lehet. Elengedhetetlen szempont ugyanis, hogy egy logónak, mivel fontos a könnyen megjegyezhetőség és azonosíthatóság, ne legyen túlgondolt betűstílusa. Fontos, hogy egyszerű legyen, mégis az adott termék jusson eszünkbe róla. Ezen kritériumokat alkalmazta nagyon jól a Coca Cola és a Disney is. Ugyanez a helyzet a holnapoknál, játékoknál is: egy igénytelen megjelenésű vagy túlontúl giccses betűstílus elveheti a kedvünk az adott site-tól, játéktól és az arculathoz nem illeszkedő tipográfia pedig értetlenséget vált ki és nem professzionális munkát sugall.

Design és tömegkultúra

Ma a globalizáció és a kapitalizmus világát éljük, ahol minden és mindenki kommersszé, tömeggyártottá válik. Habár igyekszünk minél stílusosabban kinézni azáltal, hogy Nike, Adidas termékeket vásárolunk és sorban állunk a legújabb iPhone-ért, melyek szintén designerek bevonásával készültek, mégis észrevétlenül is sorozatgyártottá válunk, ahol csak egyek vagyunk azok közül, akik a világmárkák csapdájába estek. Egyre több ember érez igényt magában arra, hogy kiszakadjon a tömegkultúra és a fogyasztói társadalom által gerjesztett nyomás alól és egyénnek, egyedinek, egyéniségnek érezze magát. A design másik oldala segít ebben is, hiszen nemcsak, hogy jellemzője lehet a kézzel készítés, ami által a megismételhetetlenség, egyediség érzetét nyújtja a vásárlónak, hanem az élet minden területén is igénybe vehetjük szolgáltatásait. Ruháktól, ékszerektől elkezdve (Magyarországon jó példa erre a Feelinkita vagy a Lollipop Factory ékszerei és ruhái) bútorokon át (Position, Ineke Hans) a mindennapi használati tárgyakig (Dombon-a-tanya, Sebastian Reymers Design) egyedi megoldásokat kínál erre, a globalizált társadalmat sújtó problémára.

Mi több, „a dizájn tömegszerűsége nagy felelősséget ró a dizájnra, következésképpen a dizánjőrre is. Az egy vagy kis példányszámú termékek ugyanis még megengedhetik maguknak a viszonylagos tökéletlenséget, mert korrekciójuk, cseréjük gyorsan lehetséges. A tömegtermék azonban nem lehet ellentmondásban az általános használati kívánalmakkal, az emberi test ergonómiai korlátozottságaival, a mozgás, a kezelés, a karbantartás, az alkatrészcsere tömegességével[5].” Tehát a designnak fontos szerepe van abban, főleg a tömegkultúrában, hogy minőséget hozzon létre sőt, tömegkultúra nehezen van meg design nélkül, ha a designerek nem biztosítják szakmai tudásukkal az értékállóságot, minőséget és megbízhatóságot.

Konklúzió

Láthattuk tehát a jó design feltételein és a design ágain keresztül levezetve, hogy mik a válaszok a két kérdésre. Elmondhatjuk, hogy a design életünk szinte minden szegmensét átjárja és alakítja. A műfajnak nemcsak esztétikai, de erkölcsi kötelezettségei is vannak. Világossá vált az is, hogy a design sokkal több, mint a szépség formába öntése. A design nemcsak társadalmi, de gazdasági többlettel is bír. A designnak embertelen, pénzhajhász, ám gazdaságilag fontos; és emberséges, szociálisan érzékeny oldala is van. A design mindkét jelenségre jó és a jó design mindkettőnek segítő kezet nyújt. Minden jó design hasznos, de nem minden hasznos jó design.

---

[1] Ernyey Gyula. 2010. Muchától Rubikig. Budapest: Ráday Kiadó, 8-9.  

[2] Fekete György. 2008. Tárgya természetrajza. Budapest: Holnap Kiadó, 57.

[3] Healy, Matthew. 2009. Mi az a branding? Budapest: Scolar Kiadó, 22.

[4] http://johonlapkeszites.hu/milyen-a-jo-honlap-design

[5] Fekete György. 2008. Tárgya természetrajza. Budapest: Holnap Kiadó, 75.

Források

Könyvek

Ernyey Gyula. 2011. Design 1975-2010. Budapest: Ráday Kiadó

Ernyey Gyula. 2010. Muchától Rubikig. Budapest: Ráday Kiadó

Fekete György. 2008. Tárgyak természetrajza. Budapest: Holnap Kiadó

Healy, Matthew. 2009. Mi az a branding? Budapest: Scolar Kiadó

MacDonald, Stuart. 2004. Az európai design aktuális kérdései. BEDA kiadvány

Honlapok

http://designindex.blog.hu/2009/10/11/a_jo_design_dieter_rams

http://johonlapkeszites.hu/milyen-a-jo-honlap-design

http://en.wikipedia.org/wiki/Design